Az albatrosz egy tengeri madár. Akár 2m is lehet szárnyfesztávolsága. Általéban arna, fehér vagy szürke.

Az albatrosz a lég ura. De ha a földön van, csak botladozik, esetlen. Szárnyait nem tudja használni a földön, csak vonszolja. Ő a repülésben az úr. A földön nem tud mit kezdeni. Csak totyog. Itt csak gúny tárgya. Egyik pillanatban mindenkinek a tetszését megnyerni, a másikban már mindenki csak röhög rajta. Nem véletlenül írták a költők verseiket egyes témákról. Meg akarta mutatni Charles (ejtsd: csársz), hogy mennyire hasonlít az albatroszra. Egyik pillanatban szeretik, mondjuk mikor a verseit olvassák, másik pilalnatban elhagyatott, senki sem foglalkozik vele, csak röhögnek rajta. 2 fajta ember van, aki röhög, és akin röhögnek. Najó, lehet h van olyan is aki szánalmas, és olyan, aki együttérez.

A költő nem vesz fel minden szitkozódást. Elengedi a füle mellett, örül neki, ha foglalkoznak vele. A költők elszigetelt társadalom voltak, és most is azok (mint az irodalmárok:D). Maguknak való emberek, akik a sok érzelmükkel foglalkoznak ahelyett, hogy élveznék az életet, szomorkodnak. Általában melankólikusabbak, és mindenen meghatódnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.