Azért is írok erről a novelláról, mert kiskoromban anyám mesélte már ezt nekem.

Kis János egy olyan szegény fickó, akinek folyton csak az evésen járt az esze. Mikor felkelt, megnyalta a száját, mert lakodalomról álmodott, vágyakozott rá, hogy Sarudy meghívja a lánya lakodalmára, hogy végre egyszer egy jót ehessen. János egy jelentéktelen ember volt. Soha nem volt semmi fontos dolga, szerepe az életben. A legnagyobb dolog ami vele történt, hogy meghívták lakodalomba. Egész nap harcolt magával, hogy ne egyen semmit, mert a vacsorán a lagziban ki akarta enni Sarudyt a vgyonából, és 50 töltött káposztát megenni. Ott aztán minden fogásból teleette magát, ám mikor a végén a kedvencét a töltött káposztát kihozták, akármennyire is tele volt, abból is muszáj volt ennie. Már az első fogásnál úgy érezte, hogy tele van, de gépiesen megevett mindent, amit kapott. A töltött káposztából annyit evett, hogy elkezdett fuldokolni. Kirohant a kertbe az eperfához, és végre visszacsusszant a torkáról az utolsó darabka hús. Ekkor azt mondta: "Dögölj meg kutya", és újra lenyelte a falatot, mely végül a vesztét okozta, megfulladt. Senki nem vette észre halálát, mint ahogy azt sem, hogy volt, vagy, hogy egyáltalán élt. Másnap egy részeg elesett benne, és akkor találták meg.

Kis János jól csinálta, mert ingyen evett sokat. Ez szimpatikus. Ám ha az embernek nem esik jól a falat, ne akarja megölni magát. Kis János nem csupán egy emebrt, hanem akár egy társadalmi csoportot akar szimbolizálni, hisz ma ius vannak jelentéktelen, senkinek nem számító emberek, akik csak lézengenek, és vannak a nagyvilágban.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.