Ez a vers zseniális. Mindig is szerettem a naturalizmust. A véres és hátborzongatóan nyers dolgokat. Nem véletlenül nézek Dextert. Ez nem romantikus érzelmekkel van tele, hanem egy igazi kivégzés van benne, persze gyermeki szenszögből leírva. Az ilyen kegyetlen emberekből lesznek a gyilkosok. Aki képes megölni egy ártatlan állatot, az nyugodt szívvel megöl egy emebert. Kosztolányi a versben a béka egyes testrészeit ékszerekként ábrázolja, értékes dologként. Úgy írja le, mintha komoly harc lett volna. Igaz, hogy gyerekkori élmény, ezért ki van díszítve, de akkor is túlzás, a hadvezérek jelző. Aztán változik a kép, a véres sáros temetőből a tiszta fehér szobába kerülnek. Csak állnak gőgősen, mint a hóhérok...

Azért is írok erről a novelláról, mert kiskoromban anyám mesélte már ezt nekem.

Kis János egy olyan szegény fickó, akinek folyton csak az evésen járt az esze. Mikor felkelt, megnyalta a száját, mert lakodalomról álmodott, vágyakozott rá, hogy Sarudy meghívja a lánya lakodalmára, hogy végre egyszer egy jót ehessen. János egy jelentéktelen ember volt. Soha nem volt semmi fontos dolga, szerepe az életben. A legnagyobb dolog ami vele történt, hogy meghívták lakodalomba. Egész nap harcolt magával, hogy ne egyen semmit, mert a vacsorán a lagziban ki akarta enni Sarudyt a vgyonából, és 50 töltött káposztát megenni. Ott aztán minden fogásból teleette magát, ám mikor a végén a kedvencét a töltött káposztát kihozták, akármennyire is tele volt, abból is muszáj volt ennie. Már az első fogásnál úgy érezte, hogy tele van, de gépiesen megevett mindent, amit kapott. A töltött káposztából annyit evett, hogy elkezdett fuldokolni. Kirohant a kertbe az eperfához, és végre visszacsusszant a torkáról az utolsó darabka hús. Ekkor azt mondta: "Dögölj meg kutya", és újra lenyelte a falatot, mely végül a vesztét okozta, megfulladt. Senki nem vette észre halálát, mint ahogy azt sem, hogy volt, vagy, hogy egyáltalán élt. Másnap egy részeg elesett benne, és akkor találták meg.

Kis János jól csinálta, mert ingyen evett sokat. Ez szimpatikus. Ám ha az embernek nem esik jól a falat, ne akarja megölni magát. Kis János nem csupán egy emebrt, hanem akár egy társadalmi csoportot akar szimbolizálni, hisz ma ius vannak jelentéktelen, senkinek nem számító emberek, akik csak lézengenek, és vannak a nagyvilágban.
 

Kopjáss István Zsarátnok város főügyészévé választják. A dzsentri Kopjáss tele vágyakkal és jobbnál-jobb ötletekkel. Azt hiszi, hogy a dolgok úgy fognak menni, ahogy ő gondolta. Mindenfelől rokonokkal találja körbe magát, ám nem tudhatja, ki igazán rokon, és kicsoda nem. Ahogy az a műben is kiderül, az ember nem választhatja emg a rokonait. A Sertéstenyésztő mögött sok mosott pénz és csalás rejtezik, melyeket tisztára kéne mosni. Kopjáss csak későn jön rá, hogy ő egy bábu a nagyobbak kezében, és valójában nem az akaratát cselekszi. Időközben beleszeret egy rokonába, és mindenféle bonyodalomba keveredik a szegényebb rokonai miatt, villát is vesz a villasoron, aminek minden darabja adócsalásból van. Jól mutatja a taxisofőrös eset, hogy a vezetőknek pitizni akart a nép, mintha nekik nem kéne fizetni semmiért. A fényűzés és pompa világába csöppent bele, melyet felesége megvet, ám Kopjáss nem hallgat rá, ő csak későn látja a dolgok nyitját. Kopjáss öngyilkos lesz, mert rájön, hogy ugyanolyan korrupt lett, mint az általa megvetett többi politikus. A város neve is szombolikus, Zsarátnok, a zsarnokok városa. Kopjáss könnyen irányíthatósága miatt került főügyészi hivatalba, s tudta nélkül fojton beleszóltak a dolgaiba, mindig ráerőltették mások az akaratukat.

Bodri juhászhoz elmegy Veres juhász. Ürügyként meg akarja venni tőle a rézcsatos övét. Bodri juhász nem adja el, mert azt magának csináltatta. Veres juhász és a társa megverik Bodri juhászt, a fiát és még a kutyát is. Ásnak egy nagy gödröt, ahoza eltemetik őket, a nyájukat pedig elhajtják. Mikor hazamegy Bodri juhász felesége, keresi a férjét. Átmegy a Veres juhászékhoz, hogy nem látták-e. Azok azt mondják, hogy elment. Kínálják étellel, de az asszony nem fogadja el. Hiába keresi az egész országban, nem találja a férjét. Végül a friss ásást megtalálva nyomoznak a tettes után. A bíró előtt Veres juhász nem ismeri el tettét, ám mikor megy ki az ajtón, meglátja szögre akasztva az övet. Ekkor bevallja, hogy mit tett. A pásztorok életét jól mutatja be a mű, hogyan éltek, mik voltak az értékrendjeik, milyen kegyetlenek is voltak néha. Veres juhász különös kegyetlenséggel verte agyon Bodri juhász meg a fiát, csupán a vagyonért.

Új Vizeken járok

Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
Röhögjenek a részeg evezősre.
Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.

Szállani, szállani, szállani egyre,
Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.

Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.

Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.

Ady az Új versek ciklus záróverseként írta meg ezt a művet, ezzel is jelezve, hogy valami újat szeretne. Minden versszak keretes, az első és utolsó sor megegyezik. A vers egy irányt ad a költőnek, melyet magának állított fel, hogy a jövőben merre haladjon. A vers enyhén gőgös és optimista nézetű: "Holnap hőse". Mindenképp fontos a verssel kapcsolatban az új célok: "Új horizonok libegnek elébed". Az egész vers az általa kiszemelt jövőről szól, a megnem hódított célokról:"Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,", a lehetőségekről.

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Ady Endre zavaros szerelmi életének során jelentős számú szerelmes verseket írt. Két csoporta oszthatók ezek, a Léda illetve a Csinszka versekre. A Léda versek nem szokványosak, egészen furcsa szerelmi felfogásúak. A Héja nész az avaron című versében Ady nem mint egy szerelmes pár ábrázolja a szerelmeseket, hanem mint két hadakozó héja. Elég furcsa egy szerelmes pár. "Egymés húsába beletépnek", a szerelmesek persze hogy ilyet szoktak. A végén "S lehullunk az őszi avaron" a halálban egyesülve teljesül a szerelmük. Ady Lédával fojtatott viszonya ugyanilyen "érdekes", hiszen Diósiné Brüll Adél nem véletlenül volt Diósiné. Ady egy édeshármas kapcsolatban élts még Párizsban is velük volt. Egész furcsa mind a verseiben mind az életében a szerelem felfogása.

A verset egy őszi kép foglalja keretbe. 2versszakonként lehet felosztani 5 részre, melyeket refrén válasz el egymástól: Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! Babits korai művészetére a bonyolult gondolatok és formák jellemzőek, a késői műveire az egyszerűsödött nyelvezet és a nyelv. Már nem a gyönyörködtetés hanem a népdalokra jellemző sorok, motívumok (tőke, szőlő, borosének, paraszti képek) és az építkezés jellemző.  Az első részben az őszről és az öregségről beszél, utána a tél, a halál és a halotti ágy kap szerepet. Aztán új év télen, ami egy létösszegzés, tavasz, mely a természet harmonikus körforgása, de itt elválik a lírai én újjászületésével. Számára már nem jön el a tavasz. Ebben a versben is, már a címéből is gondolva a halál kép dominál. A többes szám 1. személyű alanyból első szám 1. személyű lesz, mert a többi embernek megy tovább az élete, Babitsé nem. Mindenki elhagyta már, a költészete is elfog veszni. A refrén nagyon személyes, bár kicsit általános, mert nem meg kell halnom. Sajnos Babits kései műveit a halál árnyékolja, ezért nekem annyira nem tetszenek. Nem szeretem az öregedés és a halált.

A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

Ady verse egy szimbolista vers. Ady több versében "leszólta" Magyarországot, hogy mennyire elmaradott. Az Ugar szimbólum nem feltétlen elmaradottat jelentene, hisz pihentetett földet jelent, de ha pihentetett akko ris baj, mert nem használják ki az adottságait. Magyar föld ősi, buja. "Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?">>nincs semmi értékes, csak giz-gaz. Ami volt, az sincs már, és aki próbál kitörni az is megfullad> "A gaz lehúz". Van valami hatalmasabb, ami ezt az állapotot fenntartja, és örül neki, ezt a kacagó szél szimbólum ábrázolja. Ady messze kimagaslott szellemi gondolkodásával a feudalis maradványokból. Életformájában és törekvéseiben egyaránt valami újat alkotott. Nagy korszakalkotó volt.

Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Ambivalens vers. Ami van az sose jó, mindig csak a vágyakozunk. Telhetetlen irreális vágyaink vannak. Aki az álmok mezején él, elfelejt élni. Az álom egy megfoghatatlan megoldás, hogy kiszakadjunk a világból. Szép, de csak pillanatnyi boldogság. Sen a tudás, sem a hit nem tehet minket boldoggá, mert a legjobb dolgokat nem tudjuk és nem hisszük.

Valóban mindenki csak vágyakozik. Nincs a világon olyan ember aki teljesen meg lenne elégedve mindennel. De ez így van rendjén. Ha megelégednénk a helyzetünkkel, nem lenne értelme tovább élnünk. Meg kéne állítanunk az időt, hogy minden úgy maradjon. Ha elérnénk a tökéletességet, akkor nem lenne mire törekednünk. És ha elérnénk? Akkor elmúlna az, és újra csak vágyakoznánk, de már nem tudnánk újra megvalósítani. Olyan ez a vers, mint Ady Új vizeken járok című verse. Ady is tovább akar lépni. Ő sem elégedett...

A vers nagyon érdekes támát feszeget. Vajon tényleg csak nyomok vagyunk? Nem hagyunk saját nyomot? Valakinek el kellett kezdeni a nyomokat. Önmegszólítás van a versben. Babits úgy gondolja, hogy nem fog megmaradni műve, mert ő is csak egy nyom. Mindenkit érint az önazonosság kérdése. "Csak posta tudtál lenni és meder". Értékcsökkenés>>csak!! Vajon tényleg nem fonak emlékezni rám? Igaz, ha meghalnak a fiaink, unokáink nem nagyon fognak emlékezni ránk sajnos. Az ember tradíciókat követ és csinál. Az utolsó versszakban konkretizálja: nem hagyhatsz nyomot, mert te is csak nyom vagy.

Elkeserítő dolog, hogy porszemként eltűnünk a világ rendjében. Nem elég, hogy meghalunk, és nincs tovább, még amit alkottunk az sem őrzi a nevünket. Teljesen eltűnünk a homályban...

Szent Balázshoz, Sebasta püspükéhez írta könyörgő imáját. Tudta már, hogy gégerákja van, a műtéte előtt írta, hogy tudjon miből erőt meríteni. Leírja benne a gyermekkori emlékét, mikor Balázs áldást kapott. A templomban két gyertya felé hajolt, hogy Szent Balázs megvédje a torokbetegségektől. Mintha már sejtette volna, hogy a végén ebbe hal bele. Ő is olyan, mint a többi ember. Meggondolatlan. Csak baj esetén fordul Istenhez. Ez lehet felszólítás nekünk is, hogy ne feledkezzünk meg máskor Istenről.>>Népbírálat. Leírja a műben saját betegségét, így könnyítve annak terhén. Naturalista leírás Szent Balázs haláltusája a versben. Babits csak a halállal tudott foglalkozni ekkoriban, emrt érezte nagyon, hogy szorul a hurok. A sok dohányzás miatt kialakult gégerákján nemn tudtak akkoriban segíteni. Hiába műtötték emg, meghalt. Ez intő példa lehetne a mai korok embereinek is, hogy nem dohányozzanak, hisz csak maguknak ártanak vele.

Babits verse egy ima valóában. Szeretné, ha fennmaradnának művei, és ő sem "halna" meg ezáltal. Nem találja azokat a szavakat, melyek segítenének neki. Nem tud írni. Szeretné, ha az Úr adna neki egy támaszpontot, partot a pataknak, hogy írhasson. Szeretne még élni, alkotni. Isten segítségével, a Biblia segítségével még nagyot alkothatna, de érzi már a véget, halálát. Babits=Jónás. Határai elmosódta (mint túláradt patak), önazonosságát elvesztette. Költészetét és mondanivalóit hiábavalónak tartja. Isten szava csak a mértéke verseinek. Legjobban még időt szeretne, és régi hangot, hogy írhasson még. Babits kései költészetében nagyon érezhető a halálfélelem. Csak úgy tudott a halállal megbírkózni, ha beszélt róla. Ezért született sok műve, így a Balázsolás is.

   Jónás imája


Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

 

A történet Budapesten játszódik. Vizy Kornél és felesége sok szolgálót tart. Vizyné elvesztette a lányát, és azóta sem tudott ebbe beletörődni. Ficsor a házmester rokonát Édes Annát elviszi Vizynéhez szolgálni. Anna kiváló szolgálókány, mindenki irigyli Vizynét, ám ő nem bánik emberként Annával. Jancsi elcsábítja Annát, míg Vizyék Egerben vannak, majd mikor gyereke lenne Annának bevetet vele egy port, amitől elvetél. Ezután Jancsi már undorral tekint Annára. Annát nem csak cselédként, emberként, de még nőként is megaláztatások érik. Mikor nagy ünnepséget rendeznek Vizy előléptetésére, Annét bezárják a konyhába, nem engedik felszolgálni. Az ünnepség végén Vizyné elküldi aludni, hogy majd reggel rendet rak. Anna éjjel megöli Vizynét és a férjét.

Teljesen furcsa az egész történet. Ilyen emberek hogy létezhetnek. Hogy kerülhet egybe Anna Vizynével. Anna, aki minden munkát szó nélkül elvégzett, rendes volt, hogy lehetett képes a gyilkosságra? Tette után nem is menekül, hanem bevárja a házban a rendőröket. 15év fegyházra ítélték, ezután már senki nem beszélt róla...Elfelejtették.

Kosztolányi novellája egy hétköznapi cselekmény tragédiába való átmenetelét adja át az olvasónak. Suhajda (az apa) vitatkozik feleségével, hogy fiuk miért nem tanul latin pótvizsgájára. Az anya rábeszéli férjét, hogy a tiltás ellenére had menjen le fürdeni a gyerek. Az apa nagy nehezen belemegy. Elindulnak fürdeni. A fiút ráveszi az apa, hogy játszanak. Dobálja a vízbe. Második dobásra a fiú nem jön fel. Az apa teljesen kétségbe esik. A parton tajta kívül csak egy ember tartózkodik, aki épp javít valamit. Mikor hallja mi történt belemegy a vízbe és keresik a fiút. Az anya megérzi, hogy valami baj lehet. Lerohan a partra, de ott csak sok emebrt talál, akik arról beszélnek, hogy meghallt Jancsi. Az anya nem tudja ezt felfogni. A szobába zárkózik, és mintha el se ment volna a fia, a fürdőruháját keresi a szekrényben.

Nagyon rossz lehet az anyának rájönni, hogyha nem vette volna rá férjét, hogy menjenek le fürdeni, nem történhetett volna meg a baj. Az apa pedig úgyérezheti, megölte fiát. Az olvasó úgy is levonhatja ezt a következtetést, miszerint ez tudatalatti gyilkosság volt, emrt a fiú bukott latinból. Kosztolányit ebben az időben Freud tanai érdekelték, a tudatalatti fontosságáról.

Tanultunk már halotti beszédet, de ez egy újabb változata. Kicsit más, kicsit furcsább, de Halotti beszéd ez is. A megszólítás egy evokáció, látjátok feleim. A megírás célja ugyanaz. Valaki meghalt. Profán ( bort ivott, olcsó cigarettát szívott, futott, telefonált...) és szakrális (fény, hő, rászakadt a mennybolt, elsüllyedt templomok hangja...) kifejezéseket használ a versben. Kosztolányi Halotti beszédében nincs ima, ezáltal földhoz közelibb a mű. Ez a halotti beszéd modernje a réginek. Össze sem hasonlíthatóak, jól tükrözi a két mű közötti sokszáz évet. Hogy mennyit változott a nyelv, a korban mik voltak a szokások, miket csinéltak, jól leírja Kosztolányi. Egész jó vers kerekedett belőle.

Ilyen az ember. Egyedüli példány...

Mindannyian különbözőek, és mégis ugyanolyanok vagyunk. Mindenkinek vannak sajátosságai, jó és rossz tulajdonságai, ezzel születtünk. DE!Mégis mindannyian élünk, szenvedünk, boldogok vagyunk és végül meghalunk. Nem tudunk mit tenni ez ellen. El kell fogadnunk, hogy egyszer rólunk is csak múltidőben fognak beszélni. Hol volt... Ez a helyzet

Mikszáth novellái tetszenek nekem. A népről írta őket. A Jó palócok kötetben jelent meg ez a novellája. Tímár Zsófit elhagyta a férje egy másik nőért. Még csak el sem búcsúzott tőle. Zsófi továbbra is visszavárja a férjét, ő megbocsátott neki. Mindig nézi az utat, meg az ablakot, hátha hazajött a férje, ám hiába. Egyszer meghallja, hogy a szomszéd faluba építkeznek, és a férje is ott van. Felköti hát a piros kendőjét, és útnak indul, hogy végre együtt lehessenek újra. Mikor odaér, a férje leesik a templomtoronyból és szörnyethal. Zsófi kétszer vesztette el ezáltal a férjét, ám tudja, hogy már jobb helyen van. Mikor talán a legboldogabb  volt, akkor vesztette el ismét a férjét.

Ez a költemény végre tetszett nekem. Ilyet még sokat olvasnák, csak sajnos verseket kell vennünk...S

Olej Tamás a brezinai bacsa talán a világ legszebb nyájának gazdája, mégsem boldog a juhász, mivel feleségét eltemette. Folytopn az ő hangját hallja a szél suttogásában, mikor a nyájat legelteti. Van neki egy szép lánya, Anika, és Matyi, aki a nyáj körül mindenben  segített neki. Matyi szerette Anikát, aki az ólomöntéskor juhászt látott a vállán>> Matyi lehet hogy a férje lesz. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy a herceg elmegy a bacsához, akinek lányával tölti a napot. Este mikor hazaér Matyi meg a bacsa a lány elmeséli ezt. Épp ekkor érkezik vissza a herceg vacsorára, és kalapját sem emelve köszön csak. Olej nem örül ennek, hogy vendége nem becsüli őt meg. Nem tudja, hogy a herceg az. A herceg szeretné Anikát elvinni Bécsbe, ám Olej nem egyezik ebbe bele, annak ellenére sem, hogy megkapná az akolt, és a csodálatos nyájat is. Nem akarja a lányát eladni, mert tudja mi lenne a sorsa, és egyébként is az annyára emlékezteti. Anika és a herceg megszöknek, Olej elküldi táviratozni Matyit a faluba, addig ő rágyújtja az immáőr saját tulajdonában lévő aklot a nyájra, és elfut azt erdőbe. Ahol elégett a nyáj, ott lett egy fekete folt, ami ,még ma is ott van, sose nőtt ki rajta a fű.

A történet azt gondolnánk a jelenben játszódik, ám egy régi szájhagyomány elmesélése lesz a végére.

A vers szonett formában íródott. A vers tulajdonképpen csak arról szól, hogy a költő nem lát magán kívül semmit. A cím miatt minden költő elmondhatja magáról ezt. Ő maga a mindenség, a kezdet és a vég (mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa). Várja, hogy feltörjék. Babits költészetét nem szeretem (Adyét sem, alapból a költészet nem a szívem csücske), s ebben a versben sincs semmi olyan, ami megfogna. Főleg, hogy 1est kaptam belőle. Babits versei szerintem kicsit erőltetettek, és nem látom bennük azt, hogy miért írta őket. Minden ember jó valamiben, én például mindenben. Babits azért is írhatott ilyen verset, amiben magát dícséri, melynek csak ő tud hőse lenni, mert ő ebben látta a maga tudását, de számára ez börtön is (nincsen mód kitörnöm, magam számára börtön,). Ilyen esetben meg lehet bocsátani Babitsnak, hogy ilyen verseket írt.

A lírikus epilógja

Ez a legjobb vers, amit tanultunk az évben. Végre írt olyat egy költő, ami hülyeség, és ráadásul káromkodás is van benne:D:D!! Nyald ki a seggem Karinthi.

A vers maga nem nagyon ételmes, látszik, hogy az akrosztichonhoz írta a verset, de épp ezért jó. Látszik végre, hogy az irodalom belemagyarázás. Ebbe nem lehet végre semmi szavak mögötti tartalmat keresni. A sorok kezdőbetűi a lényegek. Karinthi mindig parodizálta a költőkert, és ezzel vágott vissza, humoros ám mégis érthető szándékkal érzékeltetve, hogy elege van a folytonos kiparodizálásból. Persze ettől függetlenül a barátság felhőtlen maradt kettejük közt.

Kosztolányi Dezső: Nyár nyár nyár

Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
De kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves
Poémát, minden irányban.

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

Ez a mű végre tetszik. Egy kicsit beleírnék, javítanék de igen.

Isten megteremtette a világot, és az angyalokat. Lucifer szembeszáll vele. Ádám és Éva kikerülnek a Paradicsomból büntetésből a tetteikért. A mű keretes szerkezetű, 1-3 és 15. szín a keretszínek. Van ezen kívül 10 történelmi-álom szín, és egy F-el kezdődik és SZ is van benne Falanszter szín. Ezek történelmi időrend szerint követik egymást, a végén vannak kitalációk. Az égben, Paradicsom, Földön, Egyiptom, Athén, Róma, Bizánc, Prága, Párizs, Prága, London, Falanszter, Az Űr, Eszkimó világ, Záró keretszín. A mű egy drámai költemény.

Ádám végig megy a történelmen, mindig más és más alakokban, Éva is vele van (kivéve egy-két színt), szintén változatos jellemmel. Ádám emlékszik az előző énjeire, Éva csak a paradicsomra, és ez juttatja eszébe Ádámnak is az Urat. Lucifer mindig velük van, álltalaban 1 nő kíséretében. Ádám sokat változik. Minden féle jellembe bűjik, és rájön, hogy mennyi rossz és felesleges dolog van a világban. Kiábrándul belőle. Lucifer és az Úr fogadtak, hogy Ádám elbukik-e. Ádám ha nem is tudja, hogy Éva az, de mindig vonzódik hozzá. Párizs-i szín érdekessége, hogy álom az álomban szín, mert Ádám, mint Kepler álmodja Prágában, hogy ő a párizsi Danton. Éva két női alakot is ölt, egy gazdag márki lányt, aki tetszik Dantonnak, majd ugyanúgy kinéző, de erkölcstelen forradalmár nőt, kitől Ádám undorodik. Itt kivételesen nem hal meg Ádám, bár lefejezik, de felébred. Ádám az egyes színekben egyre jelentéktelenebb személyként jelenik meg. Először Fáraó vagy Miltiádész, a végén már csak egy öregember. Ádám a színek között egyre öregszik. A végén meg akarja ölni magát, de nem teszi, ezért az Úr nyeri a fogadást. Nem küldi el a Tagadást=Lucifer, mert rájön hogy kell a művébe. Ádám és Éva sok érdekes történeten megy keresztül. A mű sok megfejtetlen kérdést feszeget. Még jó hogy nézem a TheXFiles-t, mert tudom, hogy The Truth Is Out There. Ádám is ki akar menni az űrbe, ki a Földről, de nem követhet el öngyilkosságot. Az ember léte nem derül ki. Madách sem tudja megválaszolni ( az Úr nem ad rá választ), hogy van-e túlvilági élet. Szerintem nincs, mert még senki enm tért vissza, hogy ezt közölje velem. Arra viszont, hogy van élet a Földön kívül sokkal nyitottabb vagyok. Én tipikusan a tudománynak hiszek. Ádámon keresztül bemutatja a szerző, hogy mennyire semmit sem ér az élet. Próbáljuk óvni, de törékenyek, semmik vagyunk a felsőbb hatalmakkal szemben.

Ember küzdj és bízva bízzál.       De, ha nem, legalább engem hagyjál!!!!!

Dickens családja, mikor 12 éves volt eladósodott. A kisfiú dolgozott család és önfentartóként. Egész írói pályáját meghatározzák ezen élményei, és a vonatbaleset. A mű előzményeképp ( Ghost of Dickens film a forrás), egy kislánnyal találkozik Charles. A kislány elviszi a családjához, bemutatja neki London szegénységét. Mutat egy családot, akik nagyon szegények, de karácsonyi vacsorájukat szeretetben töltik. Bemutatja neki a kapzsi öregurat is, aki minden kis kiadott pénzért kemény munkát végeztet a szegény gyerekekkel. Figyelmezteti, hogy ő i ilyenné válhat, ha a pénzért bolondul. Dickens nem akart újra szegénysorba kerülni, ezért volt kénytelen írni valamit, de nem volt ötlete. Ekkor írta meg a Karácsonyi éneket, ezek alapján...

Ebenezer Scrooge egy fukar öregember. Olyannyira fukar, hogy még a szenet is sajnálja, hogy befűtse vele irodáját, ahol Bob Cratchit írnokként dolgozik. Megérkezik Fred Scrooge, Ebenezer unokaöccse, boldog karácsonyt kívánva, de az öreg nem szereti a karácsonyt. Szerinte fölösleges. Vitatkozva válik el unokaöccsétől. Ezután két uriember lép be az irodába, Marleyt és Scrooget keresik. Marley az öreg üzlettársa volt, aki 7 éve meghalt. Adományt kérnek a szegények számára, de Scrooge nem támogatja gyűjtésüket, mondván az az állam dolga lenne. A szín végén még Bobbal is vitatkozik, hogy miért fizessen neki a december 25-ei munkaszüneti napért, mikor az csak pénzkidobás.  Scrooge haza megy, és az ágyán fekszik, mikor csörömpölés hallatára, egy szellemet lát a szobájában. Marley szelleme. Megmondja neki, hogy éjfélkor jön hozzá egy szellem, a Karácsony szelleme, aki mutatni fogja az utat ahhoz, hogy elkerülje a szörnyű sorsot. A szellem elviszi őt a szegénysorsúak közé, látja a Cratchit családot, amint a beteg Timmel elfogyasztják a szerény kis karácsonyi vacsorájukat. A szellem elmondja neki, hogy a kis Tim meg fog halni. Scrooge sajnálja a gyereket, aki mankóval tud csak járni. Ezután unokaöccse házához mentek, ahol jól mulattak, és épp rajta és a kijelentésén nevettek. Ezután a szellem a tözsdére vezette, ahol régi ismerősei épp a halálán szórakoznak. Senki sem törődik vele, csak a haszonnal, amit esetleg hozhat neki a halála. A temetőben épp temetnek valakit, szinte senki nincs. A síron az ő neve van. Ekkor hirtelen felébred a szobájában. Rájön, hogy még változtathat a sorson. Az utcán egy kisfiúnak pénzt ad, és elküldi a közeli boltba, hogy a nagy pulykát vegye meg, amit elküld a Cratchit családnak. Karácsony másnapján az irodába Bob késve érkezik. A szokásos morcos hangon köszönti, majd közli vele, hogy nem mehetnek így tovább a dolgok. Megemeli a fizetését, és segít a családjának, de ezt már nevetve. Ezután meghívja őket estére egy meleg puncsra, és befűtteti az üzletet. Teljesen megváltozik. Jó ember lesz belőle. Rájön, hogy mégsem bolondság a karácsony, és a szíve megtelik melegséggel, és örömmel. Második apja lesz a kis Timnek...

Nagyon jó kis történet. Valósággal leírja a korszakot, és az akkor élőket. Scroogeon keresztül bemutatja, hogy sohasem későváltoztani a dolgokon, és nagyon kegyes cselekedet másokon segíteni.

Az igazat megvallva, egyetértek Kicsispongyával. Olvastam épp a blogjában eme bejegyzését. Nagyon igaza van abban, hogy a modern kori drámák már nem az igaziak. Sokkal jobbak Homérosz eposzai, az antik görög drámák, mint az Oidopusz király.

Ha baj éri, lebukik a víz alá, de egy kutya felhozza. Hjalmar a vadkacsa, Gregers a kutya.

Hedvignek a barátja a vadkacsa. A padláson tökk madár is él. De a vadkacsával él harmóniában, szeretetben a "kislány". A műnek bonyolult a cselekménye. Több szálon fut, és az emebr nem mindig értheti, hogy éppen ki, mit csinál. Sok hazugságon alapul a dráma. Szinte mindenki hazugsággal él. Érdekesség, hogy Hedviget tartják sokan az egyedüli ártatlannak, a legjobbnak. Miért lenne pont ő, mikor már születésében is hazugság van. Apja nagyon szereti, míg meg nem tudja, hogy valójában nem az ő gyermek. Végig azt hiszi, hogy ő tartja el a családot, mikor az öreg Werle küld nekik támogatásokat, Hedvig miatt főleg. A műben az a tragédia, hogy Hedvig feláldozza magát. Nem a vadkacsa hal meg, hanem a lány. Relling rezonőr, a mindenttudó, igazságkimondó.

Hogy lehet úgy élni, hogy egyfolytában hazudik az ember. Még ha valaki maszk mögött élne is, akkor is igazat mondana magáról. Lehet, hogy valamit eltitkolna, de nem hazudna. Vagy csak kegyes hazugságokat. A hazug embereket nehezen lehet visszaterelni a helyes útra. A hazugság miatt az embernek lelkiismeretfurdalása lehet, ha kitudódik. Elveszti valakinek a bizalmát. Azt hiszem, mindenkinek a szemébe kéne mondanunk, mit gondolunk. Talán még a megbántás is jobb.

Szimbolista mű. Mallarmét mondták a szimbolizmus pápájának. Sok csodálója volt, de kevesen értették meg művei igazi lényegét. Ez nehéz nekünk is. Mallamré eme művében az elvágyódás dominál. A költőt már nem vonzza semmi a régi dolgokból. Bár testéhez kötve van, szíve és gondolatai messze járnak. Hiába szerette  az életét, de már nem érdekli más, csak a távol. A hajó, mely szimbolikus, a messzi tályakat juttatja eszünkbe. Ha hajóra szállhatna, elmehetne messzi partokhoz. Nem lenne számára korlát. Nem érdekelné a hajótörés, hogy valami történhetne vele. Csak futna, utazna, ameddig lát. Számára a múltban van a családja. A kertje bezártságérzeted ad neki. Kiábrándult a könyvekből is. A jövő a szabadság. A hajó, a kiszámíthatatlan ismeretlen.

Sokan nem szeretnek ott, ahol vannak. Szívesen változtatnának életükön. Végül sokuknak rá kell jönniük, hogy nem jó nekik máshol sem. Lehet, hogy magukban kéne keresniük a hibát, hogy miért nem jó nekik ott, ahol vannak. Hiába próbál elvágyódni az ember, nem tehet sok mindent az ellen, ami van. Egy felsőbb hatalom megakadájozza kitöréseiket. El kell sajnos fogadnunk a helyzetünket. De! Ha tudunk ragaszkodjunk a lehetőségeinkhez, ahol kitörhetünk.

Ismét egy orosz műről írok. Az oroszok így átgondolva a félévet nem is voltak rosszak, mint például egy-két francia mű. A mű kicsit nevetséges témáról szól, ezt Gogol is elismeri a végén. A főhőse egy orr. Nem vagyok meghibbanva, mielőtt a külsős szemlélők azt hinnék. Egy orr van megszemélyesítve benne, ami mindenféle kalandokon megy át.

Ivan Jakovlevics borbély felkelt. Felesége cipót sütött neki. Akkor lepődött csak nagyon meg, mikor a cipóbal megtalálta az Orrt. Rájött, hogy Kovaljové, aki az ő páciense. Elindul a városba, hogy elhagyja valahol az Orrt. Kovaljov nem akart hinni a szemének, mikor reggel orr nélkül ébredt. Végül hosszas kalandok után az Orr helyére került. A borbély ismét megborotvlta Kovaljovot, de az megtiltotta, hogy orrához érjen (pedig nem is tudta, hogy Jakovlevics felelős orra eltünéséért. Vége egy írói kérdéssel fejeződik be. Megkérdezi, hogy hogy választhat egy író ilyen témát művéhez.

Szeretem a vicces történeteket, de az orr inkább nehéz olvasmány, mint valami humoros történet.

1857-ben íródott. Az alcíme sokatmondó: Vidéki erkölcsök. Főhőse Emma Bovary, egy olyan nő a vidéki Franciaországból, akinek semmi sem jó. Unatkozik, nem tetszik neki az élete. A mű lineáris szerkesztésű. Az elején a házasságát írja le az író Charles-szal. Charles egy középszerű orvos. A szakmájához nem ért. Nagy tüske a szemében, mikor orvost kell hívnia segítségül. Semmi különleges nem történik az életében, ami a feleségét vonzaná. Emma kalandokat szeretné. Charles ajánlja fel feleségét a férfiaknak. Megdícséri, mikior Leonhoz megy. Tudja hogy mit tesz felesége, de nem tesz ellene semmit.Rodolphe-al, Leon-nal is félrelépett. Bovary család lassanként eladósodik, a sok vásárlásba, költekezésbe. Erkölcsi romlás látszik Emmán. Addig nagyon élvezi a házasságtörést, míg titokban teheti. Szereti a szabályokat áthágni. Szeretett hazudozni. Egész élete erre alapult. A mű a francia rétegekről szól. Sok faluban a korban lehetett pár "Bováryné", aki elégedetlen volt sorsával. A mű végén megoldás képpen öngyilkos lesz Emma.

El nem tudom képzelni, hogy hogy lehetnek oylan emberek, akik unatkoznak. Én mindig el tudom foglalni magam.Mondjuk lehet hogy úgy érzem néha, hogy semmit nem tettem. De olyan, hogy egész életemben unatkozzam, olyan lehetetlen. Szerintem az emberek jó dolgukban már nem tudják mit tegyenek.