A verset egy őszi kép foglalja keretbe. 2versszakonként lehet felosztani 5 részre, melyeket refrén válasz el egymástól: Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! Babits korai művészetére a bonyolult gondolatok és formák jellemzőek, a késői műveire az egyszerűsödött nyelvezet és a nyelv. Már nem a gyönyörködtetés hanem a népdalokra jellemző sorok, motívumok (tőke, szőlő, borosének, paraszti képek) és az építkezés jellemző.  Az első részben az őszről és az öregségről beszél, utána a tél, a halál és a halotti ágy kap szerepet. Aztán új év télen, ami egy létösszegzés, tavasz, mely a természet harmonikus körforgása, de itt elválik a lírai én újjászületésével. Számára már nem jön el a tavasz. Ebben a versben is, már a címéből is gondolva a halál kép dominál. A többes szám 1. személyű alanyból első szám 1. személyű lesz, mert a többi embernek megy tovább az élete, Babitsé nem. Mindenki elhagyta már, a költészete is elfog veszni. A refrén nagyon személyes, bár kicsit általános, mert nem meg kell halnom. Sajnos Babits kései műveit a halál árnyékolja, ezért nekem annyira nem tetszenek. Nem szeretem az öregedés és a halált.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.