Ismét egy orosz műről írok. Az oroszok így átgondolva a félévet nem is voltak rosszak, mint például egy-két francia mű. A mű kicsit nevetséges témáról szól, ezt Gogol is elismeri a végén. A főhőse egy orr. Nem vagyok meghibbanva, mielőtt a külsős szemlélők azt hinnék. Egy orr van megszemélyesítve benne, ami mindenféle kalandokon megy át.

Ivan Jakovlevics borbély felkelt. Felesége cipót sütött neki. Akkor lepődött csak nagyon meg, mikor a cipóbal megtalálta az Orrt. Rájött, hogy Kovaljové, aki az ő páciense. Elindul a városba, hogy elhagyja valahol az Orrt. Kovaljov nem akart hinni a szemének, mikor reggel orr nélkül ébredt. Végül hosszas kalandok után az Orr helyére került. A borbély ismét megborotvlta Kovaljovot, de az megtiltotta, hogy orrához érjen (pedig nem is tudta, hogy Jakovlevics felelős orra eltünéséért. Vége egy írói kérdéssel fejeződik be. Megkérdezi, hogy hogy választhat egy író ilyen témát művéhez.

Szeretem a vicces történeteket, de az orr inkább nehéz olvasmány, mint valami humoros történet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.