Ez a legjobb vers, amit tanultunk az évben. Végre írt olyat egy költő, ami hülyeség, és ráadásul káromkodás is van benne:D:D!! Nyald ki a seggem Karinthi.

A vers maga nem nagyon ételmes, látszik, hogy az akrosztichonhoz írta a verset, de épp ezért jó. Látszik végre, hogy az irodalom belemagyarázás. Ebbe nem lehet végre semmi szavak mögötti tartalmat keresni. A sorok kezdőbetűi a lényegek. Karinthi mindig parodizálta a költőkert, és ezzel vágott vissza, humoros ám mégis érthető szándékkal érzékeltetve, hogy elege van a folytonos kiparodizálásból. Persze ettől függetlenül a barátság felhőtlen maradt kettejük közt.

Kosztolányi Dezső: Nyár nyár nyár

Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
De kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves
Poémát, minden irányban.

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.