Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Ady Endre zavaros szerelmi életének során jelentős számú szerelmes verseket írt. Két csoporta oszthatók ezek, a Léda illetve a Csinszka versekre. A Léda versek nem szokványosak, egészen furcsa szerelmi felfogásúak. A Héja nész az avaron című versében Ady nem mint egy szerelmes pár ábrázolja a szerelmeseket, hanem mint két hadakozó héja. Elég furcsa egy szerelmes pár. "Egymés húsába beletépnek", a szerelmesek persze hogy ilyet szoktak. A végén "S lehullunk az őszi avaron" a halálban egyesülve teljesül a szerelmük. Ady Lédával fojtatott viszonya ugyanilyen "érdekes", hiszen Diósiné Brüll Adél nem véletlenül volt Diósiné. Ady egy édeshármas kapcsolatban élts még Párizsban is velük volt. Egész furcsa mind a verseiben mind az életében a szerelem felfogása.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.