Ez a vers zseniális. Mindig is szerettem a naturalizmust. A véres és hátborzongatóan nyers dolgokat. Nem véletlenül nézek Dextert. Ez nem romantikus érzelmekkel van tele, hanem egy igazi kivégzés van benne, persze gyermeki szenszögből leírva. Az ilyen kegyetlen emberekből lesznek a gyilkosok. Aki képes megölni egy ártatlan állatot, az nyugodt szívvel megöl egy emebert. Kosztolányi a versben a béka egyes testrészeit ékszerekként ábrázolja, értékes dologként. Úgy írja le, mintha komoly harc lett volna. Igaz, hogy gyerekkori élmény, ezért ki van díszítve, de akkor is túlzás, a hadvezérek jelző. Aztán változik a kép, a véres sáros temetőből a tiszta fehér szobába kerülnek. Csak állnak gőgősen, mint a hóhérok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.