Tanultunk már halotti beszédet, de ez egy újabb változata. Kicsit más, kicsit furcsább, de Halotti beszéd ez is. A megszólítás egy evokáció, látjátok feleim. A megírás célja ugyanaz. Valaki meghalt. Profán ( bort ivott, olcsó cigarettát szívott, futott, telefonált...) és szakrális (fény, hő, rászakadt a mennybolt, elsüllyedt templomok hangja...) kifejezéseket használ a versben. Kosztolányi Halotti beszédében nincs ima, ezáltal földhoz közelibb a mű. Ez a halotti beszéd modernje a réginek. Össze sem hasonlíthatóak, jól tükrözi a két mű közötti sokszáz évet. Hogy mennyit változott a nyelv, a korban mik voltak a szokások, miket csinéltak, jól leírja Kosztolányi. Egész jó vers kerekedett belőle.

Ilyen az ember. Egyedüli példány...

Mindannyian különbözőek, és mégis ugyanolyanok vagyunk. Mindenkinek vannak sajátosságai, jó és rossz tulajdonságai, ezzel születtünk. DE!Mégis mindannyian élünk, szenvedünk, boldogok vagyunk és végül meghalunk. Nem tudunk mit tenni ez ellen. El kell fogadnunk, hogy egyszer rólunk is csak múltidőben fognak beszélni. Hol volt... Ez a helyzet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.