Szimbolista mű. Mallarmét mondták a szimbolizmus pápájának. Sok csodálója volt, de kevesen értették meg művei igazi lényegét. Ez nehéz nekünk is. Mallamré eme művében az elvágyódás dominál. A költőt már nem vonzza semmi a régi dolgokból. Bár testéhez kötve van, szíve és gondolatai messze járnak. Hiába szerette  az életét, de már nem érdekli más, csak a távol. A hajó, mely szimbolikus, a messzi tályakat juttatja eszünkbe. Ha hajóra szállhatna, elmehetne messzi partokhoz. Nem lenne számára korlát. Nem érdekelné a hajótörés, hogy valami történhetne vele. Csak futna, utazna, ameddig lát. Számára a múltban van a családja. A kertje bezártságérzeted ad neki. Kiábrándult a könyvekből is. A jövő a szabadság. A hajó, a kiszámíthatatlan ismeretlen.

Sokan nem szeretnek ott, ahol vannak. Szívesen változtatnának életükön. Végül sokuknak rá kell jönniük, hogy nem jó nekik máshol sem. Lehet, hogy magukban kéne keresniük a hibát, hogy miért nem jó nekik ott, ahol vannak. Hiába próbál elvágyódni az ember, nem tehet sok mindent az ellen, ami van. Egy felsőbb hatalom megakadájozza kitöréseiket. El kell sajnos fogadnunk a helyzetünket. De! Ha tudunk ragaszkodjunk a lehetőségeinkhez, ahol kitörhetünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.