Kosztolányi novellája egy hétköznapi cselekmény tragédiába való átmenetelét adja át az olvasónak. Suhajda (az apa) vitatkozik feleségével, hogy fiuk miért nem tanul latin pótvizsgájára. Az anya rábeszéli férjét, hogy a tiltás ellenére had menjen le fürdeni a gyerek. Az apa nagy nehezen belemegy. Elindulnak fürdeni. A fiút ráveszi az apa, hogy játszanak. Dobálja a vízbe. Második dobásra a fiú nem jön fel. Az apa teljesen kétségbe esik. A parton tajta kívül csak egy ember tartózkodik, aki épp javít valamit. Mikor hallja mi történt belemegy a vízbe és keresik a fiút. Az anya megérzi, hogy valami baj lehet. Lerohan a partra, de ott csak sok emebrt talál, akik arról beszélnek, hogy meghallt Jancsi. Az anya nem tudja ezt felfogni. A szobába zárkózik, és mintha el se ment volna a fia, a fürdőruháját keresi a szekrényben.

Nagyon rossz lehet az anyának rájönni, hogyha nem vette volna rá férjét, hogy menjenek le fürdeni, nem történhetett volna meg a baj. Az apa pedig úgyérezheti, megölte fiát. Az olvasó úgy is levonhatja ezt a következtetést, miszerint ez tudatalatti gyilkosság volt, emrt a fiú bukott latinból. Kosztolányit ebben az időben Freud tanai érdekelték, a tudatalatti fontosságáról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.